Köszönet Kovács Hannának

Nos, szeretném megköszönni Hannának, hogy küldött nekem egy fejlécet, amit ki is tettem a blogra. Remélem mindenkinek tetszik, nekem nagyon :)
Nagyon-nagyon Boldog Karácsonyt és Boldog Újévet Kívánok mindenkinek, remélem mindenki sokat olvas a téli szünetben :)!
Szeretettel: Míra

16. fejezet- Te nem vagy normális!

Alaska szemszöge:

Csöng az a rohadt csengő már vagy 10 perce. Ilyen nincs, ki az már?! Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam a kanapéról és ránéztem az órára. Hajnali fél kettő... Akárki csönget, kifogom nyírni. Odacaplattam az ajtóhoz, elfordítottam a zárat és fölrántottam az ajtót. Egy igencsak dühös Castiellel találtam szembe magam.
- Mit akarsz?- hangom rekedtes az alvástól.
- Ki van fent nálad?- kérdéssel felel a kérdésre. Mintha bármi köze lenne hozzá.
- Honnan veszed, hogy van fent nálam valaki?- mintegy végszóra, Ken sétál elő a nappaliból.
- Ki az?- dörmögi álmosan, én pedig homlokon csaptam magam. Ilyen nincs!
- Ki vagy te?- Castiel próbál betörni mellettem a házba, de nem hagyom neki.
- Castiel, menj el!- a mellkasánál fogva próbálom kilökdösni a házból, mire lefogja a kezem és félre húz.
- Dehogy megyek.- előhúzott egy szál cigit a zsebéből, meggyújtotta és azt kezdte szívni. Mély levegőt vett és Ken arcába fújta a füstöt. A fiú köhögve elhátrált, szemébe könnyek gyűltek az erős szagtól. Castiel kuncogva fordult el és nem is foglalkozott tovább Kennel. Én gyorsan megnéztem a mellettem álló fiú állapotát, aki dühösen meredt Castielre. Ellépett mellettem és a karját lendítette, hogy behúzzon neki, de Castiel gyorsabb volt. Azonnal padlóra küldte a fiút.
- Te mit csinálsz?! Hozzá ne érj!- hisztérikus kiabálásommal biztos fölkeltettem pár szomszédot. Castiel vállat vont, én pedig lehajoltam Kenért.

Castiel szemszöge:

Az a kis pöcshuszár azt hitte le tud csapni, de tévedett. Méghozzá nagyot. Amint hozzáértem az arcához Alaska elkezdett velem üvöltözni, közben barátját próbálta felkaparni a földről. Hányingerem volt attól, ahogy pátyolgatta azt a szerencsétlen fogyatékost. Én azonban nem a gyengédségről voltam híres.
- Állj föl és legyél férfi, te nyomorék!- kiáltottam rá, közben megragadtam a karját és fölrántottam a földről. Én pont leszartam jó magasról, hogy ömlött a vér a kibaszott orrából.
- Ne bánj így vele, te irtó kurva hülye gyerek!- kiáltott rám Alaska, mire aprót rezzentem, de nem lehetett észrevenni. Gyorsan belekarolt abba az idiótába és elvonult, mielőtt bármit reagálhattam volna hirtelen reakciójára. Fej rázva elfordultam és tovább szívtam a cigimet. Azonban ahogy elfordultam, úgy fordultam is vissza. Azt a kurva...Alaska hihetetlen jól néz ki hátulról, de mielőtt jobban megszemlélhettem volna, becsapta az orrom előtt az ajtót.

Alaska szemszöge:

Kent gyorsan bekísértem a lakásba és megnéztem az orrát. Ömlött belőle a vér, de én megacéloztam magam és segítettem neki lemosni. Kerestem egy nagy ragtapaszt s bevittem a kórházba, hiszem nem tudtam, hogy eltört-e az orra vagy sem. A vizsgálat után kiderült, hogy nem tört el csak betagadt. Az orvos lecserélte az én ragtapaszomat- mellesleg megdicsérte a munkámat- és haza küldött minket. Kent befektettem az ágyamba, azonnal el is aludt. Leültem a kanapéra és magamban forrongtam. Ez a Castiel nem normális.

Sziasztok! Mint látjátok, meghoztam a kövi részt és utólag is boldog mikulást kívánok mindenkinek. Valószínűleg már csak januárban lesz rész- vagy februárban a felvételi miatt- de remélem nem lankad a lelkesedésetek és kitartóan velem maradtok a történet folytatásáig. És pontosan ezért mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok és B.U.É.K!!! :)
Üdv: Míra

Úgy érzem meghalok...

Sziasztok! Tudom, hogy szombatra ígértem a részt, viszont egész hétvégén úgy éreztem magam, mint egy beteg aranyhal, úgyhogy az új rész kicsit el fog tolódni, remélem nem haragszotok nagyon és higgyétek el nagyon nagy bűntudatom van, amiért nem tudtam részt hozni. Még egyszer nagyon sajnálom és remélem nem érzitek magatokat rosszul :/

Üdv: Míra