Alaska szemszöge:
Csöng az a rohadt csengő már vagy 10 perce. Ilyen nincs, ki az már?! Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam a kanapéról és ránéztem az órára. Hajnali fél kettő... Akárki csönget, kifogom nyírni. Odacaplattam az ajtóhoz, elfordítottam a zárat és fölrántottam az ajtót. Egy igencsak dühös Castiellel találtam szembe magam.
- Mit akarsz?- hangom rekedtes az alvástól.
- Ki van fent nálad?- kérdéssel felel a kérdésre. Mintha bármi köze lenne hozzá.
- Honnan veszed, hogy van fent nálam valaki?- mintegy végszóra, Ken sétál elő a nappaliból.
- Ki az?- dörmögi álmosan, én pedig homlokon csaptam magam. Ilyen nincs!
- Ki vagy te?- Castiel próbál betörni mellettem a házba, de nem hagyom neki.
- Castiel, menj el!- a mellkasánál fogva próbálom kilökdösni a házból, mire lefogja a kezem és félre húz.
- Dehogy megyek.- előhúzott egy szál cigit a zsebéből, meggyújtotta és azt kezdte szívni. Mély levegőt vett és Ken arcába fújta a füstöt. A fiú köhögve elhátrált, szemébe könnyek gyűltek az erős szagtól. Castiel kuncogva fordult el és nem is foglalkozott tovább Kennel. Én gyorsan megnéztem a mellettem álló fiú állapotát, aki dühösen meredt Castielre. Ellépett mellettem és a karját lendítette, hogy behúzzon neki, de Castiel gyorsabb volt. Azonnal padlóra küldte a fiút.
- Te mit csinálsz?! Hozzá ne érj!- hisztérikus kiabálásommal biztos fölkeltettem pár szomszédot. Castiel vállat vont, én pedig lehajoltam Kenért.
Castiel szemszöge:
Az a kis pöcshuszár azt hitte le tud csapni, de tévedett. Méghozzá nagyot. Amint hozzáértem az arcához Alaska elkezdett velem üvöltözni, közben barátját próbálta felkaparni a földről. Hányingerem volt attól, ahogy pátyolgatta azt a szerencsétlen fogyatékost. Én azonban nem a gyengédségről voltam híres.
- Állj föl és legyél férfi, te nyomorék!- kiáltottam rá, közben megragadtam a karját és fölrántottam a földről. Én pont leszartam jó magasról, hogy ömlött a vér a kibaszott orrából.
- Ne bánj így vele, te irtó kurva hülye gyerek!- kiáltott rám Alaska, mire aprót rezzentem, de nem lehetett észrevenni. Gyorsan belekarolt abba az idiótába és elvonult, mielőtt bármit reagálhattam volna hirtelen reakciójára. Fej rázva elfordultam és tovább szívtam a cigimet. Azonban ahogy elfordultam, úgy fordultam is vissza. Azt a kurva...Alaska hihetetlen jól néz ki hátulról, de mielőtt jobban megszemlélhettem volna, becsapta az orrom előtt az ajtót.
Alaska szemszöge:
Kent gyorsan bekísértem a lakásba és megnéztem az orrát. Ömlött belőle a vér, de én megacéloztam magam és segítettem neki lemosni. Kerestem egy nagy ragtapaszt s bevittem a kórházba, hiszem nem tudtam, hogy eltört-e az orra vagy sem. A vizsgálat után kiderült, hogy nem tört el csak betagadt. Az orvos lecserélte az én ragtapaszomat- mellesleg megdicsérte a munkámat- és haza küldött minket. Kent befektettem az ágyamba, azonnal el is aludt. Leültem a kanapéra és magamban forrongtam. Ez a Castiel nem normális.
Sziasztok! Mint látjátok, meghoztam a kövi részt és utólag is boldog mikulást kívánok mindenkinek. Valószínűleg már csak januárban lesz rész- vagy februárban a felvételi miatt- de remélem nem lankad a lelkesedésetek és kitartóan velem maradtok a történet folytatásáig. És pontosan ezért mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok és B.U.É.K!!! :)
Üdv: Míra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése