Jégcsap Hercegnő

2. fejezet

"Ilyen nincs!"

A parkban voltam és Aaronnak dobáltam a teniszlabdáját, amikor a semmiből előtűnt még egy belga juhászkutya és nekiesett az enyémnek. Úgy tűnt a másiknak nagyon kell az a teniszlabda. Kétségbeesetten próbáltam rávenni Aaront, hogy húzzon el onnan, amikor megjelent a másik kutya gazdája.

- Démon, ide!- szólította fel jószágát erre az egyszerű parancsra. Csakhogy Démon nem szándékozott otthagyni azt a labdát. Már mind a ketten a kutyáinkkal üvöltöztünk, amikor elhatároztam magam. Közbelépek. Odacsörtettem Aaronhoz és megragadtam a nyakörvét. Éles fájdalom hasított a jobb kezembe. Démon beleharapott az alkaromba. Sikítva engedtem el a nyakörvet, közben a kezemet szorongattam.

- Aaron, azonnal gyere ide!- üvöltöttem a kutyámra. Eleredt az eső és vele együtt a könnyem is. Ez hatott. Aaron soha nem szerette, amikor sírtam. Meghunyászkodva közeledett felém, közben ő is nyüszített. Több helyen is vérzett. Azért őt sem kellett félteni, Démon is mindenhol ugyanúgy vérzett. 

- Miért nem tudod megnevelni a kutyádat, te bohóc?!- üvöltöttem a srácra. Megjegyzés: soha ne fessem a hajam vörösre. 

- Én?! Miért nem te?! És mi az, hogy bohóc?!- üvöltött vissza. 

- Na, mi van, megsértettem az egódat?- gúnyosan elmosolyodtam, bár nehezemre esett, ugyanis pokolian fájt a karom. Hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Még életemben nem láttam egy ilyen kis hisztis picsát, mint te- vágott vissza durván.

- Hisztis picsa?!- kérdeztem vissza felháborodottan. Tény, hogy hisztis voltam, de picsa, azért nem. 

- Igen, jól hallottad, de mondhatnám azt is, hogy nyűgös kurva- mosolyodott el halványan. Látszott, hogy élvezi a helyzetet. Nagyokat pislantottam rá. Ilyen durvát még soha senki nem mondott nekem. Engem soha nem aláztak meg így! Még jó, hogy soha nem játszottam a békebíró szerepét. És nem most fogom elkezdeni. Leguggoltam és fölszedtem egy marék sarat, majd a srác fejéhez vágtam. Telitalálat. Egy pillanatig meglepődve állt ott, majd köpött egyet, letörölte a szemét és ő is leguggolt. Dupla akkora marékot sikerült összeszednie, mint nekem. Felegyenesedett, majd dobott. Hason talált. Egy pillanatig fel sem fogtam mi történt. A kedvenc pólóm! Gyilkos indulattal szedtem össze még egy kupacot. Az adrenalin dolgozott bennem rendesen. Odamasíroztam a sráchoz, majd a maréknyi sarat belekentem a hajába. Hátraléptem és megcsodáltam a művemet. Mindenhol olyan lett. A haja, a válla és még pólója is olyan lett kicsit. Gondolatban összepacsiztam magammal. Ügyes voltál kislány! Amíg magammal voltam elfoglalva, észre sem vettem, hogy nekem lódult. Megragadta a derekamat és berántott a sárba. A nadrágom, a cipőm, a pólóm, a hajam mindenhol tiszta sár lett. Ráadásul a sebemre tehénkedett. Jézusom, hány kiló ez a srác?! Nyüszítve odébb másztam tőle. Ám ez sem hatott. Megragadta a bokámat és visszahúzott. Ha eddig még nem voltam mindenhol sáros, akkor most tuti az vagyok. Rúgtam egyet. Gyomorszájba találtam. Elengedte a bokámat és összegörnyedt a földön. Kihasználtam a lehetőséget és gyorsan talpra vergődtem. Aaronnal az oldalamon gyorsan hazafelé vettem az irányt. A sebem tuti elfertőződött. Ez is csak velem történhet meg.

- Hülye bohóc!- morogtam magam elé. Ilyen nincs!