5. fejezet- A hír

Másnap reggel úgy éreztem magam, mint egy másnapos. Fájt a fejem és hányingerem volt. Ráadásul még az is rátett egy lapáttal, hogy ami tegnap történt az nem hagyott nyugodni. Nem értettem a fiú viselkedését. Csak ő járt a fejemben. Egy ilyen fajta srác nem így viselkedik. Nem érzelgős. Az ilyen fajta srác egy bunkó tapló. Vagy mint a Maffia egyik tagja. Ezen gondolatokkal indultam a fürdő felé. Vagy akár lehetne egy gengszter is! Nem vagyok normális. Ez tény.

A karom miatt a gyors tusolás terve ugrott. Csak azt tudnám, hogy meddig leszek így. Ma muszáj elmennem egy orvoshoz. Agathanak nem mutathatom meg. Utálja a sebeket, a vért, a kötéseket és bármit ami ezzel kapcsolatos. Hányingere volt tőle. Ami azt illeti nekem is. Tehát a tusolás hosszú kínok között sikerült csak. Uram atyám! Le kell cserélnem a kötést. Amint ez a gondolat átfutott az agyamon, sírhatnékom támadt. És egy jó adag hiszti roham. Elfeküdtem az ágyamon és fél óráig csak azt kiáltoztam, hogy nem akarom. Erre a "segély kiáltásra" Shane jött be.
- Fejezd már be és inkább gyere le!- kiáltott rám. Dühösnek tűnt és...döbbentnek. Ráadásul még sápadt is volt. Vajon mi történt? Amilyen gyorsan csak tudtam, letrappoltam a lépcsőn. Agatha a kezében tartotta a vonalas telefont. Mindenki körbeállta így nem tudtam megállapítani, hogy mi történt. Feszült volt a légkör. Iszonyúan feszült. Én is közelebb álltam, hogy halljam mi történt, azonban a tervem befuccsolt. A legkisebb voltam a családban, alig értem föl Shane állát. És pont ő állta el az utamat. Menjen már arrébb! Megböktem a vállát. Megfordult és letekintett rám, a szeme kisírva.
- Shane, mi történt?- suttogtam. Féltem, hogyha hangosabban beszélek még meghallják a szomszéd faluban. Nem bírtam ezt a feszültséget. Shane csak megrázta a fejét és félre állt az utamból. Azonnal közelebb furakodtam és Agathara néztem. Nem bírt megszólalni, csupán átadta a telefont.
- Igen, tessék?- szóltam bele illedelmesen, pont ahogy anyu tanította.
- Hallo? Alaska Whittal beszélek?- ideges, mély férfi hang. Kissé érződik az angol akcentus. Ki ez az ember?
- Igen. Mi történt?- hangom átvált faggatóba. Mi van már?!
- Sajnálatos dolgot kell közölnöm. A szüleit...
- Mi van a szüleimmel?!- félbeszakítom a férfit. Hangom elvékonyodik, követelőző lesz.
- A szüleit...meggyilkolták- közli velem akadozva. Amint meghallottam, a világ eltompult mellettem. A telefon repült a kezemből egyenest a fal felé. Elérte a falat és apró darabokra tört. Pont, mint a szívem.