3. fejezet
Másnap reggel iszonyatosan sajgó karral ébredtem. A tegnapi nap teljesen kikészített. Egyrészt, mert nem számítottam arra, ami a parkban történt, másrészt azért, mert amikor haza értem muszáj volt nyakon öntenem a karomat alkohollal, hogy el ne fertőződjön. Kész kínszenvedés volt az egész. Percenként kellett megállnom, azért, hogy el ne bőgjem vagy éppen sikítsam magam. Soha nem hittem volna, de ez is csak velem történhet meg. Ilyen szerencsétlen vagyok és kész. Sikerült valamilyen úton-módon kikászálódnom az ágyból anélkül, hogy ne nyomjam meg nagyon fájó testrészemet. A fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy kényelmesen letusolhassak. Azonban a boldog pillanatok is egyszer véget érnek. Az enyém ebben a pillanatban ért véget. Eszeveszett dörömbölés rázta meg az ajtóban és Shane rontott be rajta. Nem tudja megvárni, amíg azt mondom, hogy "szabad!"? Mi van, hogyha pucéran állok az ajtóban? Bizonyára lefogja szarni és közli velem, hogy öltözzek föl.
- Kopogni luxus?- förmedek rá ingerülten.
- Igen, az- mondja nemes egyszerűséggel, majd kétségbeesett pillantást vetett rám. Tuti kell neki valami.
- Figyelj... nem tudnád szórakoztatni a haveromat egy kicsit?- böki s vet rám egy amolyan" kérlek és megteszek neked bármit egy hónapig" pillantást.
- Nem és most húzás a szobámból- elkezdtem kifelé tolni az ajtómon, de nem volt olyan egyszerű egy kézzel, mint azt reméltem.
- Kérlek!- beveti a kölyökkutya pillantást.
- Nem.
- Kérlek!
- Nem!
- Kérlek!- úgy tűnik nehéz versenyzővel van dolgom. Látszott rajta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
- Rendben- bólintok a dologra, azonban nem ingyen.
- Mit akarsz, mit tegyek?- hoppá! Túl jól ismer.
- Azt majd még eldöntöm- édesen mosolygok és már robban is a bomba.
- Na, mire vársz, tűnj már el?!- amilyen gyorsan csak tudott lelépett a szobámból, mielőtt tényleg fontolgatni kezdem, hogy szétrúgom a seggét. Fölvettem egy rövid ujjú pólót és egy rövidnadrágot. Semmi mást nem csináltam magamon csak kifésültem a hajam. Szép komótosan lesétáltam a nehéz fa lépcsőn és bementem a konyhába, hogy kutakodjak valami kaja után. Odaléptem a hűtőhöz és kinyitottam. Kivettem a tejet, abból az indokból, hogy kávét csináljak. Nem vagyok mostanság formában.
- Mit csinálsz?- szólal meg mögöttem egy mély hang, mire én ijedtemben felsikítottam és elejtettem a tejet. A szívemre szorítottam a kezem és hátrapillantottam.
- Te meg mit csinálsz itt?!- teljesen ledöbbentem.
- Kopogni luxus?- förmedek rá ingerülten.
- Igen, az- mondja nemes egyszerűséggel, majd kétségbeesett pillantást vetett rám. Tuti kell neki valami.
- Figyelj... nem tudnád szórakoztatni a haveromat egy kicsit?- böki s vet rám egy amolyan" kérlek és megteszek neked bármit egy hónapig" pillantást.
- Nem és most húzás a szobámból- elkezdtem kifelé tolni az ajtómon, de nem volt olyan egyszerű egy kézzel, mint azt reméltem.
- Kérlek!- beveti a kölyökkutya pillantást.
- Nem.
- Kérlek!
- Nem!
- Kérlek!- úgy tűnik nehéz versenyzővel van dolgom. Látszott rajta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
- Rendben- bólintok a dologra, azonban nem ingyen.
- Mit akarsz, mit tegyek?- hoppá! Túl jól ismer.
- Azt majd még eldöntöm- édesen mosolygok és már robban is a bomba.
- Na, mire vársz, tűnj már el?!- amilyen gyorsan csak tudott lelépett a szobámból, mielőtt tényleg fontolgatni kezdem, hogy szétrúgom a seggét. Fölvettem egy rövid ujjú pólót és egy rövidnadrágot. Semmi mást nem csináltam magamon csak kifésültem a hajam. Szép komótosan lesétáltam a nehéz fa lépcsőn és bementem a konyhába, hogy kutakodjak valami kaja után. Odaléptem a hűtőhöz és kinyitottam. Kivettem a tejet, abból az indokból, hogy kávét csináljak. Nem vagyok mostanság formában.
- Mit csinálsz?- szólal meg mögöttem egy mély hang, mire én ijedtemben felsikítottam és elejtettem a tejet. A szívemre szorítottam a kezem és hátrapillantottam.
- Te meg mit csinálsz itt?!- teljesen ledöbbentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése