Sziasztok! Csak azt szeretném közölni veletek, hogy ezen kívül már csak szombaton lesz rész, ugyanis pénteken nem tudom megírni egy verseny miatt. De nem kell félni, szombaton már délelőtt várhatóan fent lesz! Csak ennyit szerettem volna, kellemes olvasást!:)
Másnap reggel mikor fölkeltem, hihetetlenül hasogatott a fejem és elgémberedett végtagjaimat is alig bírtam felemelni. Rápillantottam a vekkeremre: 7:10 volt. Ha nem kelek fel, elfogok késni a suliból. Szép lassan, egyesével mozgattam tagjaimat. Jobb láb le a földre, majd bal láb. Megtámaszkodtam a tenyeremen s fölálltam. Kicsit meginogtam, de nem estem el. Viszont hányinger tört rám. Gyorsan kikocogtam a mosdóba és a WC fölé hajolva kiadtam magamból a tegnapi ebédemet. Fogalmam sem volt, hogy mikor ettem pizzát, de azt is fölfedeztem a trutyiból. Fantasztikus. Még csak most kezdtem a sulit, erre lebetegszem.
Öt perccel még mindig a WC fölé voltam hajolva, amikor kereszt anyu rontott be az ajtón.
- Atyaisten! Drágám, mi történt veled?!- keresztanya a szívéhez kapott ijedtében, de szerintem nem a hányásra gondolt.
- Rosszul vagyok!- mondom neki halkan, erőtlenül.
- Azt látom, de hogy történt?- közben leguggolt hozzám és a hátamat simogatta. Már éppen válaszoltam volna, amikor egy újabb adag hányás jött ki a számon. Jelen pillanatban undorodtam magamtól. Biztos voltam benne, hogy a szemeim karikásak, a hajam csapzott és úgy nézek ki, mint a mosott szar.
- Szerintem valami rosszat ettem- mondtam nagyot lélegezve. Csak ne hányjam el magam megint.
- Gyere! Kapsz egy kis fájdalom- és lázcsillapítót, de előbb megmérjük a lázadat!- keresztanya segített felállni a hideg csempéről és támaszt nyújtott, hogy el ne vágódjak a földön. Nagyon lassan haladtunk a nappali hatalmas kanapéja felé. Kereszt anyu azt akarja, hogy szem előtt legyek. Segített elfeküdni a kanapén, majd elrohant egy párnáért, egy takaróért és egy lázmérőért. Mikor visszaért a hátam mögé tuszkolta a párnát és a kedvenc- nagyon bolyhos, puha s régi -takarómat rám terítette, a lázmérőt pedig a hónaljamhoz kellett szorítanom. Miközben az eredményre vártunk, keresztanya egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. Két perc elteltével idegesítő csipogó hangot hallottunk. Kereszt anyu a kezét nyújtotta én pedig a kezébe raktam a lázmérőt. Rápillantott, majd ijedten vissza rám.
- 40 °C-os lázad van Kisasszony! Mit csináltál magaddal?!- kiáltotta felháborodva, rengeteg aggodalommal a hangjában. A kezembe nyomott két kapszulát és egy pohár vizet. Bevettem a gyógyszert a számba és a vízzel együtt lenyeltem. Szörnyű íze volt. Fintorral az arcomon vártam a következő utasítást. Csak többet ne kelljen bevennem...
- Bekapcsolom neked a tévét. Ne merészelj felkelni a kanapéról!- nézett rám szigorúan. Elcsigázva bólintottam. Christa kirohant a konyhába s hallottam, hogy elővesz egy lábast és a hűtőt nyitogatja. Finoman benyomtam a tévét és unottan kapcsolgattam. Körülbelül három csatornát váltottam, amikor észrevettem, hogy a TV2-n a Shrek megy. Egyszerűen imádtam azt a mesét kiskoromban. Miről beszélek...most is imádom! A szám azonnal mosolyra húzódott.
- Min mosolyogsz?- kérdezi Christa. Felvillanyozva mutogattam a tévé felé. Keresztanya szája is mosolyra húzódott.
- Szeretnéd, hogy csináljak muffint, pont mint ovis korodban?- húzogatta a szemöldökét. Heves fejrázás volt a válasz. Christa mosolyogva indult a konyha felé. Valószínűleg ki fogom hányni. De kit érdekel?! Hiszen megy a Shrek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése